Nincs kétféle Orbán

„Nincs két Orbán Viktor – ezúttal a magyar zsidóság egyes hangadóinak figyelmét szeretném felhívni e szikár tényre. Azaz: nem létezik külön egy Izraellel kölcsönös együttműködésre törekvő, Benjamin Netanjahu miniszterelnökkel szövetséget kötő zseniális stratéga és nemzetegyesítő, bölcs Orbán, illetve egy Putyin-pincsi, kínai ügynök, népnyúzó és polgárháborút szító másik Orbán. Aki ezt gondolja, leginkább tudathasadásban vagy közéleti farkasvakságban szenved.

Régóta fortyogó ellentéteket és kezeletlen traumákat hozott a felszínre a múlt heti izraeli–magyar csúcstalálkozó. A balliberális oldal jó ideje nem tud mit kezdeni a magyar patrio­tizmus korszakalkotó felismerésével, miszerint az ellenségeket nem a saját nemzetünkön belül kell keresni, hanem múltbeli vitáinkon, sérelmeken felülemelkedve közösen kell építeni egy önálló és erős Magyarországot. Azaz tizenöt év elteltével sem képesek felfogni a nemzeti együttműködés rendszerének lényegét, ezért is vált ajkaikon a NER szitokszóvá, gyűlölködésük központi tárgyává.

Holott a rendszer lényege éppen az, hogy mindenkire számít, aki szívből vagy érdekből a közös ügy mellé áll. A teljes nemzeti blokkra, amelyen kívül csak a nihilisták, az anarchisták és a valódi ellenségek léteznek. Ez a gondolat természetesen a pártrendszereken is túlmutat, hiszen lehet valaki úgy is a nemzeti együttműködés hasznos része és elkötelezett híve, hogy a Fidesszel mint a hatalmat gyakorló formális és informális hálózattal szemben egyes kérdésekben kritikus. A NER tehát maga a nagystratégia, amelynek alapjai már a Bibó-szakkollégiumi korszakban is megvoltak, amit tovább formáltak a Fidesz-szövetséghez csatlakozó nagy koponyák.

A NER mint politikai innováció nemcsak a magyar társadalom megszervezéséhez kínált új lehetőséget, hanem a történelmi tapasztalatokból kiindulva, évszázados előretekintéssel jelöli ki a magyar megmaradás útját. Már ennek a nagystratégiának volt a része az IMF hazazavarása, az illegális migrációt feltartóztató határkerítés felépítése, majd a keleti nyitás politikája, az orosz–ukrán háborúban elfoglalt semleges pozíció, a trianoni utódállamokkal (már amelyikkel lehet) építgetett különleges kapcsolat vagy éppen a Balkán országaival létrehozott gazdasági és politikai szövetség. 

Mint ahogy az elnökválasztási kampány idején a Donald Trump melletti nyílt kiállás vagy tavaly nyáron a Patrióták Európáért Szövetség megalapítása. S ilyen stratégiai döntés Izrael szuverenitásának támogatása, az önvédelemre való jogának elismerése a múlt évi terroristainvázió után és a katonai-kereskedelmi szövetség kialakítása a zsidó állammal.”

Nyitókép: Magyar Nemzet/Polyák Attila

***